Önismereti színház
A Nyitott Kör Egyesület szervezésében a 11. a osztállal részt vettünk egy interaktív színházi programon. A foglalkozás az Antigoné című darab köré volt felépítve, de színházi előadásból csak kétszer tíz percet élvezhettek a gyerekek, különben nekik kellett játszani.
A játék (sajnos nem tudok jobb szót rá), teljes mértékben leképezte az osztálytermi hatalmi harcokat. A kakaskodók, az intrikusok, a kritikusok, a passzívak és a mások által butának titulált, lenézett „nők” harca jelent meg a színpadon. Én, az osztályfőnök anyai szívemmel katartikus pillanatokat éltem meg, mint egyetlen néző.
A tükör kegyetlen volt, és ha akarták, ha nem, bele kellett nézni. Ennél több is történt. Tudatosult néhány vonás, ami talán az első lépés az önmegismerés és a változni/változtatni akarás útján.
Az egyesület tagjai jól adagolt, változatos feladattípusokkal és módszerekkel tartották fent a figyelmet/fegyelmet. Ami – tapasztalatból tudom – nem könnyű három órán keresztül egy 25 fős 17 éves társaságnál. A csapat kezdeti ellenállása megtört és a diákok apránként odaadták magukat a játéknak.
Színház belülről. Történet, amit magunk játszhattunk, magunk alakíthattunk. A mi hatalmi játszmáinkkal. A 11.a kicsit közelebb került önmagához, társaihoz és a hatalom mikéntjéhez.
Hidas Ildikó és a 11.a osztály
