SCHILLER PROJEKTNAP
A magyarországi németek elűzetésének 80. évfordulója, illetve a szándék, hogy az érintett családtagokra méltón emlékezzünk jelölte ki az idei tanév projektnapjának témáját.
A kollektív bűnösség fogalma, majd az 1940-es évek történelmi eseményeinek megismerése vezették be a diákokat a nap témájába. Ezt követően korosztályonként különböző feladatokkal, helyzetgyakorlatokkal folytatódott a nap, amelyekben a puszta tényeken kívül az együttérzés és empátia is fontos tényezők voltak. A 7-8-os diákok kreatív formában jelenítették meg egyes környező falvak elűzött és itthon maradt lakosainak arányát, térképet rajzoltak, amelyen indulás és érkezés településeit jelölték, és bepakoltak egy utazóládát a legszükségesebb tárgyaikkal is
A 9-11 évfolyamon három lépésre osztva oldottak meg a diákok feladatokat. Levelek, interjúk, fotók, kollázsok születtek az elindulás, az úton levés és a megérkezés szakaszaihoz.
A tatai német nemzetiségi múzeum múzeumpedagógusai foglalkozásában a 11-12-es diákokat az otthon, az otthon elhagyásának gondolatával érzékenyítették a témára. Irodalmi szövegekben ugyan egyéni történetek részleteit ismerhették meg, de ezekből családi sorsok, és az egész németség sorsa rajzolódik ki.
Két külső programunkon a diákok csoportjai Budaörsre és Solymárra látogattak.
A budaörsi múzeum foglalkozásán az első vonat elindulásának körülményei és a következő időszak helyzete elevenedett meg. A kitelepítés központi emlékhelyén, a budaörsi régi temetőben elhelyezett koszorúnk a méltó emlékezésre tanított.
Egy másik emlékhelyhez, a solymári vasútállomás falán található emléktáblához egy kisebb diákcsoport gyalogosan jutott el. A solymári „Bauernhaus”-ban solymári családok történetein keresztül élhették át a résztvevők az elűzetés körülményeit és a visszaszökés veszélyekkel teli útját.
A projektzáró eseményen a teljes diákság részvételével beszámolók hangzottak el a nap élményeiről és vetítettünk egy rövidfilmet szemtanúkkal készített interjúkból. Amikor iskolánk egyik tanára beszélt a kitelepítés utáni évtizedekről egy sváb faluban, illetve saját családja „németországi rokonokkal” való kapcsolatáról, a történelem megelevenedett.
A nap egyik csúcspontját kétségtelenül Misi, egy tizedikes diákunk jelentette, aki váratlanul szólásra jelentkezett a projektzárón: saját gondolatait szerette volna megosztani diáktársaival. Arra emlékeztetett, hogy ma és most mindannyiunknak feladata a másik ember elfogadása, az empátia megélése, hogy senkit ne rekesszünk ki, és a történelem ne ismételhesse meg önmagát. – Zárszó, amely az egész nap összefoglalása és egyben tanulsága is lett.
Radnai Erika
A napról készült kisfilm a következő linken tekinthető meg:
https://drive.google.com/file/d/1rKdY1R0tAcDth8RnSUP-vsF-JyRRYxW6/view
