CSEREKAPCSOLAT: PILISVÖRÖSVÁR-WALDKRAIBURG

A tavaly sikeresen lebonyolított diákcsere programot iskolánk és a waldkraiburgi gimnázium között idén is megszerveztük. Huszonöt német diák két tanár kíséretében márciusban tett látogatást nálunk. Ekkor igazgatónőnk Szabóné-Bogár Erika mutatta be nekik gimnáziumunkat, órákat látogattak, megismerhették Pilisvörösvárt egy Stadtralley keretében, különböző játékokat próbálhattak ki a Sváb Sarokban. Megtekintettük a Visegrádi Fellegvárat, boboztunk, sétáltunk Szentendre és Esztergom belvárosában és felmásztunk a Bazilika kupolájába. Budapesten ellátogattunk az Országházba és a Dohány utcai zsinagógába és megcsodáltuk fővárosunk számos nevezetességét: a Budai várat, a Hősök terét és a Városligetet.

A hétvégi programokat a fogadó családok szervezték meg a vendégdiákoknak.

A németországi látogatásra június 4-11. között került sor. Az elmúlt hét élményeiről diákjaink számolnak be. 

2024. június 4. – Utazásunk Waldkraiburgba
Csoportunk, 25 diák a Friedrich-Schiller-Gimnáziumból, reggel 7-kor találkozott a Keleti Pályaudvarnál, hogy végre találkozhassunk cserediákjainkkal, akiket márciusban fogadtunk Pilisvörösváron.
A vonatunk 7:40-kor indult, Salzburgban szálltunk le, és a bőröndjeinket a pályaudvar szekrényeibe zártuk. Ezután sétáltunk a Mirabell-kastély parkjában, egészen Mozart szülőházáig a Getreidegassén. Salzburgban valamivel több, mint egy órát töltöttünk, aztán folytatnunk kellett az utunkat. Salzburgból Freilassingig utaztunk, ahol még egyszer átszálltunk.

Körülbelül 20 perc múlva a vonatunk megállt Laufenben, és a hangosbemondón bejelentették, hogy a vonat technikai hiba miatt állt meg. Miközben vártunk, megérkezett a következő információ: a vonatunk nem tud tovább közlekedni, és 45 perc múlva érkezik a következő vonat, amivel várhatóan tovább tudunk utazni. Néhányan kiszálltak, hogy egy kicsit mozogjanak, és friss levegőt szívjanak. De a vonat elindult, és azt hittük, hogy azok, akik az állomáson vannak, már nem tudnak időben visszaszállni, mert a vonat már mozgásban volt. Szerencsére a vonatnak csak egy másik vágányra kellett állnia, így a többiek is felszállhattak.
A második vonattal bár egy órával később, de tele várakozással és jókedvvel érkeztünk meg.
Német vendéglátó családjaink már a mühldorfi pályaudvaron vártak minket, ahonnan a vendéglátó családokhoz utaztunk.
(Emma)


2024. június 5. – Látogatás a gimnáziumban és polgármesteri fogadás
Szerdán először a csereiskolánkat látogattuk meg. Lehetőségünk volt megismerni a különbségeket az ő iskolájuk és a mi iskolánk között. Megállapítottuk, hogy az ő tornatermük háromszor akkora, mint a miénk, de ez szükséges is, mert a végzős osztályok az érettségi vizsgáikat a tornateremben írják. Meglepett, milyen menő kémiatermeik és biológia laborjaik vannak. Az igazgatóhelyettes üdvözlése után különböző órákat látogathattunk meg. Én személy szerint egy kémiai kísérletet néztem meg, ahol savas és szappanos anyagokat „alakítottak át” más színekre.

Ezután elmentünk a városházához, ahol Pötsch úr, Waldkraiburg polgármestere fogadott minket. Ott néhány aktuális politikai témáról, például az európai választásokról beszélgettünk, és ajándékba kaptunk egy kulcstartót és egy kulacsot. A városnézés során láttuk Waldkraiburg legfontosabb helyeit, például a templomot, a főteret és néhány hagyományos családi boltot. (Fruzsi)

2024. június 6. – Regensburg
Csütörtökön találkoztunk az iskolában, hogy utána Regensburgba utazzunk. Az út körülbelül 2 órát tartott, így körülbelül 10:30-ra érkeztünk meg.
A csoportot két részre osztották: az egyik csoport a Bajor Történelem Múzeumot nézte meg, a másik pedig Müller úr (a német diákok tanára) városnézésén vett részt, és másfél óra elteltével cseréltek. A múzeum bemutatta a bajor történelem kulturális sajátosságait a napóleoni felszabadító háborúktól kezdve a két világháború traumatikus élményein át egészen a mai időszakig, amikor Bajorország Európa egyik legnagyobb gazdasági régiójává vált. A városnézést Müller úr személyesen vezette, minden sarkot ismert, mivel ő maga is a városban lakott egyetemi tanulmányai idején.
13:30-kor a német diákok visszatértek Waldkraiburgba a táncpróbájuk miatt. A magyaroknak egy óra szabadidejük volt, majd mindenki hazautazott. Ismét hosszú ideig kellett várnunk a vonatra, ezért nagyon későn, 17:30-kor érkeztünk Mühldorfba. – Ezen a vonalon sűrű a vonatforgalom, és a késésekkel is gyakran számolni kell.
Néhányunk még azt tervezte, hogy találkoznak az ampfingi Zöld Lagúnánál, hogy ott együtt töltsenek még egy kis időt. Több órán át röplabdáztunk, és a lagúna zárása után néhányan még a sportpályára mentek kosárlabdázni. (Míra)
2024. június 7. – München, ballagási bál
Pénteken vonattal utaztunk Münchenbe. Ott a némettanárok 5 csoportra osztottak minket, tehát csoportonként 10 diákra.
Cserepartnereink megmutatták nekünk a várost, és néhány érdekes információt közöltek a Marienplatzról, az Angolkertől, a müncheni dómról, tehát a Frauenkirchéről. Ez a későgótikus templomépület Bajorország fővárosának, Münchennek az egyik jelképévé vált.
A délutáni szünetben a vendégtanulóinkkal és néhány további német diákkal a jellegzetes német Hans im Glück étteremben voltunk. A rövid szabadidő után Waldkraiburba mentünk, mert a tizedikeseknek ugyanazon az estén volt a ballagási báljuk.
Miután elkészültünk a bálra, a vendéglátó szülőkkel a Kultúra Házába mentünk. Ott találkozhattunk a cserepartnereinkkel a bál előtt, és készíthettünk fényképeket. Már a terembe lépéskor feltűnt, milyen ünnepélyesen volt feldíszítve, elbűvölő gyertyákkal és virágokkal. Megnéztük a 10. osztályosok gyönyörű táncait, majd lehetőségünk nyílt táncolni a diákokkal és megkóstolni a finom ételeket.
Az este után hazautaztunk, és még sokáig beszélgettünk a nap eseményeiről. (Anna, Panka)


2024. június 8-9. – Hétvége a családokkal
A hétvégén a cserediákok családi és fakultatív programokat szerveztek, minden család a saját ízlésének megfelelően. Szombaton a legtöbb német és magyar diák együtt utazott Münchenbe, ahol meglátogatták az Angolkertet. A rossz idő ellenére jól éreztük magunkat ott. Néhányan piknikeztek, mások fociztak, megint mások pedig az Eisbachnál nézték a szörfözőket. Késő délután a csoportunk egy része a belvárosba ment, a bajor népünnepélyre. Ott nagyon jól szórakoztunk, miközben egy zenekar tánczenével szórakoztatott minket.
Vasárnap a vendéglátó családommal Neuschwansteinbe utaztunk, ahol megnéztük II. Lajos híres kastélyát. Mind a külső, mind a belső építészet gyönyörű volt, és a vezetett túra az épületben mindenkinek ajánlott. A többiek olyan érdekességeket néztek meg, mint a Német Múzeum, a müncheni Allianz Aréna, a Königssee, Burghausen vagy Altötting. (Marci)


2024. június 10. – Chiemsee, búcsúest
Ez volt az utolsó napunk Németországban. Újra találkoztunk Waldkraiburgban az iskolában, és először busszal Prienbe mentünk, majd hajóval a Herren-szigetre. Sajnos az időjárás rossz volt, esett az eső és kicsit hideg volt, de minden pillanatot élvezhettünk. Lehetőségünk volt meglátogatni II. Lajos kastélyát, a Herrenchiemsee-t. Néhány szoba nagyon hasonlít a francia Versailles-i kastélyra, mivel II. Lajos a Napkirályt tekintette példaképének. A vezetés 40 percig tartott. Valóban nagyon érdekes és szép volt. Sajnos nem lehetett fényképezni. A visszaúton három óránk volt, hogy egy kicsit pihenjünk és bepakoljuk a bőröndjeinket. Hat órakor kezdődött a búcsúbuli a Holzmannwirtben, amelyen minden diák és sok vidám szülő részt vett. Ott lehetőségünk volt bajor ételeket kóstolni és hagyományos táncokat nézni. A tánccsoport bajor népviseletben lépett fel, és az este megkoronázásaként mindannyian együtt táncoltunk a táncosokkal. (Léna, Viki)


2024. június 11. – Hazautazás
Mühldorfból, a vendéglátó családjainktól való érzelmes búcsú után, 6:12-kor pontosan elindultunk a vonattal hazafelé Pilisvörösvárra. Nagyon sok érdekes élménnyel, új nézőpontokkal és barátságokkal tértünk vissza. Az út hosszabbnak tűnt, mint amikor Németországba utaztunk. Mindenki fáradtan indult hazafelé, de ez a hét Waldkraiburgban lenyűgöző volt valamennyiünk számára. (Ruben)

Köszönjük szépen Magyarország Kormányának a támogatást!