Határtalanul
„Wenn jemand eine Reise tut, so kann er was erzählen…“ (Matthias Claudius, deutscher Dichter)
Az erdélyi Szászföldön tett látogatásunkhoz német mottót választottunk, főképp, mert tökéletesen igaz a mi utazásunkra. Utaztunk, és van mit mesélnünk. Csodás tájak, felemelő történelmi emlékek, érdekes történetek és a rokonság érzete, még ha több száz kilométer és több száz év is választott el minket Királyfölde szászaitól.
A pilisvörösvári Friedrich Schiller Gimnázium hetedik évfolyama, a 7.a és b osztály a Határtalanul program keretében kereste fel Szászföldet, hogy a határon túli németséggel is megismerkedjen.
A programunk magában foglalta a legnagyobb, legismertebb szász városokat, de kevésbé ismert, ám annál lenyűgözőbb műemlékekkel is találkoztunk utunk során.
Már szeptember óta vártuk az indulás napját, a gyerekek nagyon izgatottak voltak, hisz a legkisebbeket nem szokás iskolánkban több-napos-ottalvós- kirándulásra vinni, sőt a nagyok is maximum három napra szoktak menni. Mi pedig egy öt napos, külföldi úttal kezdünk…
Június 9-én reggel 6-kor indultunk, 52 tanuló és négy tanár, egy gyönyörű emeletes busszal. A határátkelés után az első célunk Arad volt, ahol már várt a helyi idegenvezetőnk a Szabadság-szobornál. Zala György műve az aradi tizenhármaknak állít emléket; mi is elhelyeztük az emlékezés és tisztelet koszorúját, de egy felhőszakadás visszakergetett minket a buszba. Az idő jobbrafordultával tettünk a belvárosban egy sétát és indultunk tovább Dévára, ahol csatlakozott hozzánk Tibor, aki idegenvezetőként aztán majd öt napig volt velünk. És kezdetnek „fölszaladt” velünk Déva várába.
A második napon Nagyszebenbe vagyis Hermannstadtba mentünk, amely nemcsak a szászság legfőbb városa, hanem egykor még az Erdélyi Fejedelemség fővárosa is volt. Európa Kulturális Fővárosának (2007) bevehetetlen falakkal körülvett belvárosa, Közép-Európa legnagyobb középkori főterével teljes épségben vészelte át a történelmi korok viharait. Sétáltunk a belvárosban, meglátogattuk a Kis-, Nagy- és a Huet piactereket, átmentünk a Hazugok hídján, fotót készítettünk a lenyűgöző evangélikus templomnál, majd a felújított főtér nevezetességeit,- a Brukenthal Palotát, a katolikus templomot és a Mészárosok házát -követően, némi lépcsőzés után feljutottunk a Várostorony emeletére, ahonnan mesés kilátás tárult elénk.
A város megtekintése után utunkat az Astra Falumúzeumbanfolytattuk, ahol 340 falusi ház látható, melyeket az ország különböző tájairól hozták ide, és Románia legjelentősebb néprajzi intézményeként ismert. Idegenvezetőnk érdekes kérdések segítségével igyekezett rávezetni a gyerekeket, hogy az egyes tárgyakat mire használhatták, vagy éppen miként telhettek az egykori lakosok hétköznapjai.
Közel 1,5 órás látogatásunkat a veszélyesen közeledő viharfelhők szakították félbe, s igyekeztünk vissza autóbuszunkhoz, hogy a kiadós égi áldást elkerüljük.
Szerencsénk volt, mert mire megérkeztünk Kisdisznódra, az eső elállt, s egy rövidebb hegymászást követően gyönyörködhettünk a hegy tetején álló templomban, amely a 12-13. század fordulóján épülhetett, alig módosított, romanika jegyében készült templomaink egyike. Az 1223-ban már jegyzett erődtemplom kőből épült egy sziklás, erdővel borított domb tetején. A platón körbe több vastag védőfalat emeltek, amelynek vastagsága elérheti a 6 métert is. A templomot körülölelő fal a XIII. században épült, kaputornya és bástya fogazata volt, és az elénk táruló kilátás pedig lenyűgözően hatott ránk, hiszen még a Fogarasi- havasok hóval borított csúcsait is láthattuk.
Napunkat Bólyán zártuk, egy kiállítás keretein belül megismertük Bólyai Farkas és fia, János életútjának fontosabb állomásait és munkásságát.
A tartalmas és élményekben gazdag napunk végén egy finom vacsora elfogyasztása után fáradtan hajtottuk álomba fejünket Farkaslakán.
A harmadik napunk első úti célja Szászfehéregyháza volt, ahol az UNESCO világörökség részeként elismert, lenyűgöző szász erődtemplom található. Az erősséget a XV. századi török-tatár betörések időszakában úgy építették meg, hogy a falu teljes lakosságának menedéket nyújthasson akár hónapokra is. Az erődtemplomhoz vezető sétánk során,- amelyen néhány helybéli négylábú is elkísért bennünket – , gyönyörű és különböző színekben pompázó szász lakóházakat láttunk, megismertük a szászok építészeti stílusát, s megtudtuk, hogy miért törekedtek minél magasabb kapuk építésére.
Következő állomásunk a Kis-Küküllő partján fekvő Segesvár volt. Erdély legfestőibb középkori várnegyedét a Világörökség részét képező vár falain belül találtuk. A középkori utcákkal, régi házakkal borított Várhegy minden oldaláról díszes tornyok és csipkézett bástyák néznek le a várhegy alatt elterülő városra. Elhelyeztük koszorúnkat Petőfi Sándor szobránál, és közösen elszavaltuk a Nemzeti Dal első versszakait. Láttuk, hogy melyik házban született Boldog Apor Vilmos, egykori győri püspök, s hol nevelkedett Vlad Tepes, akiről Drakula grófját mintázta a filmvilág.
Átélhettük, hogyan mentek régen a diákok –akár háború vagy ostrom idején is- iskolába a Schülertreppén, ami alagútként védte őket, hogy mindenképp eljuthassanak céljukhoz. Ma már inkább kardio – edzésként szolgálhat a hegytetőre vezető (igen meredek) lépcsősor. Az evangélikus templom mellett található temetőben – lesétálva a várról-, nagyon sok német és magyar sírfeliratot olvashattunk.
Utunkat Székelyudvarhely felé folytattuk. A 95%-ban magyarlakta város szép főterén és környékén láttuk a Vasszékelyt, Orbán Balázs szobrát, a turulmadaras millenniumi emlékművet és a Nemzeti szoborparkban pedig elhelyeztük koszorúnkat második szent királyunk, Szent László szobránál.
A negyedik napon elbúcsúztunk Farkaslakától, és szállásadóinktól, majd egy kanyargós utazást követően megérkeztünk Homoródkarácsonyfalvaunitárius templomához, ahol a lelkésznő az Árpád-korból ránk maradt Szent László legenda freskóiról, azok megtalálásáról, ábrázolásairól és restaurálási folyamatairól mesélt nekünk érdekfeszítően.
Utunkat Brassó –azaz Kronstadt- felé, a történelmi Erdély legnagyobb szász városának irányába folytattuk, s útközben – bár látni nem volt szerencsénk egyetlen példányt sem – megtudtuk, hogy a medvék előszeretettel folytatnak éjszakánként élelembeszerző túrákat a város hulladéktárolói környékén. Brassó városában a máig fennmaradt bástyákat és tornyokat kerestük fel, megnéztük a Fekete templomot, melynek elnevezését Basta császári generálisnak köszönheti a város, s melyben Európa legnagyobb középkori török szőnyeggyűjteményét is láthattuk – a gazdag szász kereskedők adományai máig a város büszkeségét jelentik. Ez a legnagyobb gótikus temploma az országnak.
Utunk a Brassóhoz közeli Törcsváron,a káprázatos szász határvárban, az ún. ”Drakula – kastélyban” zárult. A ma inkább legendákkal telitűzdelt várat Nagy Lajos király parancsára építették a brassóiak, hogy az ide helyezett őrséggel visszaverhessék a Törcsvári – szoroson néha betörő csapatokat, de gyakorlatilag inkább a vám védelmét szolgálta. Jelenlegi berendezését Mária királyné átalakításainak köszönheti, ugyanis ő a két világháború közötti időszakban, középkori várból királyi nyaralóvá alakította, ennek is köszönheti mai romantikus hangulatát.
Hosszú utazás várt ránk, hiszen Erdély egyik keleti kapujától indultunk, s este már Déván vártak bennünket a Szent Ferenc Alapítvány segítői, finom vacsorával és szállással.
Másnap reggel, hazautazásunk napján, megismerkedtünk a Böjte Csaba nevével fémjelzett, Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott és a nehéz sorsú gyerekeknek otthont, családot adó intézménnyel. Az egyik lakó, Dorottya mesélt nekünk hétköznapjaikról, életükről, működésükről és lehetőségeikről. Átadtuk adományunkat, vásároltunk az adományboltjukban, majd útra keltünk.
Természetesen, az eredeti vajdahunyadi várat (és nem a budapesti másolatot a Városligetben), – ha már a közelben jártunk-, nem mulaszthattuk el megtekinteni. A „Várak királya”, a Hunyadi-Bethlen család birtokában volt. A Hunyadi János apja, Vajk kenéz által épített vár 1618-ban került az iktári Bethlen család tulajdonába. Bethlen Gábor átalakíttatta és külső védművekkel erősíttette meg, majd az uradalommal együtt unokaöccsének, Bethlen Istvánnak adományozta. A Hunyadi család vajdahunyadi várkastélya a 19. században már a magyar nemzet építészeti ereklyéjévé vált.
Hosszú út állt előttünk, hiszen a vártól búcsúzva elindultunk Pilisvörösvár irányába. Idegenvezetőnktől Aradon elköszöntünk, s egy szerény ajándék átadásával hatalmas taps kíséretében fejeztük ki hálánkat felé a rengeteg érdekfeszítő történetért, vezetésért és segítőkészségéért.
Hát, így látták a tanárok az utat, de az utasok többségét kitevő gyerekek is írtak élményeikről (egy-egy „leg-mondatot” kértünk tőlük), ebből szemezgettünk zárszóként:
„ Nagyon sok szép várat és templomot látogattunk meg. Nekem legnagyobb élmény Homoródkarácsonyfalván a templomban a 14. századi freskók voltak. Nagyon tetszett a táj, a gyönyörű hegyek és erdők.”
„ Az tetszett a leginkább, amikor meglátogattuk a Drakula – kastélyt.”
„ A kirándulásban az volt a legjobb, hogy nagyon sok helyen jártunk, pl. Aradon, Segesváron, a dévai várban, és ezáltal Erdély sok régióját láthattuk. És a legérdekesebb az volt, amikor Tibi bácsi mesélt nekünk a dévai várról.”
„ A legjobban a Drakula kastélya tetszett.”
„ Nekem nagyon tetszett az erdélyi kiruccanás, igazából jók voltak a szállások, a kaják és a hangulat is megvolt. Nekem legjobban Vajdahunyad vára tetszett, mert az volt szerintem egyrészt a legszebb, másrészt sok látványosság volt ott. A buszút nagyon jó volt, az idegenvezető Tibi bá’ érdekeseket mondott, és remélem, a legközelebbi ilyen programon újra találkozunk.”
„ Az volt a legjobb, hogy sok történelmi dolgot néztünk meg.”
„ Nagyon tetszett Vajdahunyad vára, érdekes volt megnézni az eredeti várat, és nem csak a másolatot.”
„ Az volt a legjobb, hogy sok szép és érdekes helyen jártunk. A kiránduláson leginkább a városnézés tetszett.”
„ Az volt a legjobb az osztálykirándulásban, hogy rendesen összekovácsolta a csapatot és életre szóló élményeket szerezhettünk.”
„ Az egész kirándulás olyan élményben dús volt, és felejthetetlen emlékek születtek ez idő alatt.”
Köszönjük szépen a Miniszterelnökség anyagi támogatását és a Csillagösvény Utazási Iroda segítségét a program megvalósításában.
Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával.
Pilisvörösvár, 2023. június 28.
Kuzma Zsuzsanna és Méhes Péter
a 7.a és b osztályfőnökei
