VI. Estöri – Kreatív történelmi verseny – döntő
Török-magyar küzdelmek és együttélés
Az Estöri, nem más, mint egy kreatív történelmi vetélkedő, az Esterházy Alapítvány szervezésében, amely az idei évben 6. alkalommal került megrendezésre. Gimnáziumunk már korábban is képviseltette magát, azonban az idei versenykiírásban sikerült először a döntőig menetelni. A Kárpát-medence középiskolái számára meghirdetett versenyben 120 csapat vállalta a megmérettetést az induláskor.
Iskolánk csapata „Falak titkai” néven különdíjban részesülve végül az 5. helyezést szerezte meg a döntőben, egy szoros versenyben, melynek bizonyítéka, hogy az első 6 helyezett között mindössze 1 pontnyi különbség döntött.
A csapat tagjai Mecseki Enikő, Prokópius Fanni és ter Telgte Laura 10.c osztályos tanulók, felkészítő tanáruk pedig Méhes Péter volt.
Az alábbiakban Enikő, Fanni és Laura élménybeszámolója olvasható.
A verseny szeptemberben vette kezdetét, legalábbis ekkor indultak meg a jelentkezések, mi pedig nem tudtunk nemet mondani a csábító nyereményeknek és a Tanár Úr lelkesedésének. Az idei év témája a török-magyar együttélés volt, az első fordulóban pedig egy ehhez kapcsolódó szakirodalmat kellett elolvasni, amelyet egy online kvíz formájában kértek számon.
A második fordulóban egy korhű, digitális címlap megszerkesztését kaptuk feladatként, a „calendariumot”. Ezt úgy kell elképzelni, hogy meg kellett írnunk egy hosszabb vezércikket és még öt darab kisebb rovattéma bevezetőjét, valamint készítenünk kellett egy, a vezércikkhez kapcsolódó csapatképet is. A szakmai részéhez hatalmas segítséget nyújtott Méhes Tanár Úr, de a továbbjutás nem sikerült volna Laura eszközkincstára és szerkesztéshez való szakmai hozzáértése, valamint Fanni és Enikő mélyreható forráskutatása, írói vénája nélkül sem. Ugyanakkor kulcsszerepet játszottak a gyakori csapategyeztetések és az időnk tudatos beosztása is.
A középdöntőben egy jóval nehezebb feladattal kellett szembe néznünk: egy prezentáció performansz formájában történő előadását bízták ránk, valamint egy ehhez kapcsolódó 90 másodperces videó elkészítését, a főtémához illeszkedő tárggyal, amelyet szabadon választhattunk. Így esett Pilisvörösvár palánkjára a választás, csak az érdekesség kedvéért törökül „Kizil hisszar palankaszira”.
A felkészülés itt is hasonlóképpen zajlott, azonban ezúttal nem cikket, hanem 6 perces produkciónkhoz írtunk tényközlő forgatókönyvet, érdekes, színes diákkal alátámasztva, valamint forgattunk egy rövid „kisfilmet”. A videó elkészítése viccesebbnek bizonyult. A már jól ismert svábruhákban másztunk be bozótosokba és persze a természet is a mi oldalunkon állt a maga orkánerősségű szelével. De ezek ellenére is nagyon élveztük a forgatást. Viszont csak ezt követően váltak bonyolulttá a dolgok. A prezentációt az MTA egyik előadótermében, az öttagú zsűri előtt adtuk elő, melyet a YouTube-on folyamatosan élőben közvetítettek. Azonban nem az eredti csapatfelállással jelentünk meg a verseny helyszínén, ugyanis betegség miatt Prokópius Fanni és Méhes Tanár Úr nem tudtak velünk tartani. Jeskó Rita Tanárnő kísért el bennünket és Fanni szerepét, Köves Anna vállalta el, amiért nem lehetünk neki elég hálásak.
Ezen a linken visszanézheted a középdöntős szereplésünket: https://youtu.be/z-Fxu_oN-e4?t=15408
Az utolsó pillanatokat is kihasználva tökéletesítettük a prezentációnkat, majd kiállva a zsűri elé, minden izgalmunkról megfeledkeztünk. Fél órával később az eredményhirdetés során, amikor meghallottunk a nevünket a továbbjutók névsorában, el se akartuk hinni, csak a kivetítő képernyőjéről tudtunk bizonyosságot szerezni afelől, hogy valóban nem itt ért véget számunkra a verseny.
Ha pedig már eljutottál a döntőig, biztos lehetettél benne, hogy még kevesebbet fogsz aludni, mint a korábbi fordulók között. Mindenesetre annyi igaz: a feladatunk ismét nem volt egyszerű. Két hónapot adtak, hogy előrukkoljunk minden idők legjobb instagram oldalával, amely egy általuk adott alaptémát dolgozott fel. Nekünk az „Építészet, művészet a török korban” téma jutott, amely elsőre nem tűnt túlságosan lenyűgözőnek, de a végére nagyon is a szívünkhöz nőtt. Azért, hogy kissé unalmas témánkat mégis valahogy izgalmasabbá tegyük, igyekeztünk minél kreatívabb, humorosabb ötleteket kitalálni és rengeteg helyet látogattunk meg, amely a török-magyar együttélés időszakához köthető, így például a budapesti Veli bej fürdőt, a lovasberényi kastélyt, az esztergomi bég házát és Pilisborosjenőn az egri vár másolatát. Azért, mit ne mondjunk az utóbbinál azt hittük ujjaink majd lefagynak, annyira hideg volt. De még így is szerencsésnek mondhattuk magunkat, hisz másnapra leesett a hó… áprilisban…
Az instaoldal ezen a linken meglátogatható: https://www.instagram.com/pilisv_friedrich_10c1_2022/
Azonban mindez a döntőnek csak az online része volt. Ezt követően, május 20-án a döntőben egy rövid performansszal kellett előrukkolnunk. Egy színdarab, ami az építészetről szól, zseniális… De ezúttal is próbáltuk kihasználni a lehetőségeket és minél élvezhetőbbé tenni előadásunkat mindenki számára. Vicces hangvétele szerencsére elérte célját. Majd a helyszínen volt egy újabb feladatunk is: a Duellum. Ebben nekünk egy történelmi személy bőrébe bújva a várépítészet fontossága mellett kellett érvelni egy ellenfél csapattal szemben, akinek a templomépítészetet adták tárgyként. A jó Schilleres diák pedig tudja „Behauptung, Begründung és Beispiel nélkül nincs érv”. Az ellenfelünknek esélye se volt…J Az előadások között villámkérdéseket kaptunk, amelyek az első forduló szakirodalmát dolgozták fel, de semmi extra, mintha csak egy könnyű „kurze Kontrolle” lenne töri órán.
Ezen a linken visszanézheted a döntős szereplésünket: https://youtu.be/N9s-lxIKBNA?t=12661
A környezet és a hangulat közel sem volt olyan feszült, mint amilyenre számítottunk, így a versenynap felszabadult hangulatban telt, akár csak a középdöntő során. Igazság szerint a dobogó rég nem is számított, mivel a részvétellel már mindenki nyert, és mi is így éreztük. Ahogy végig néztük a többi csapat munkáját, rá kellett jöjjünk, hogy mindenki megérdemelné az első helyet. A csapatok között semmilyen versengés nem ütötte fel a fejét, mindenki barátságos és nyitott volt egymás iránt, mi a legtöbbet a marosvásárhelyiekkel, soproniakkal, révkomáromiakkal és a békéscsabaiakkal beszélgettünk. Nagy élmény volt betekinteni más országok és vidékek tanulóinak az életébe. Pont ezért, miden olyan családiasnak érződött.
Ugyan sok munkát, időt és energiát vett igénybe a verseny, mégis közelebb hozott minket egymáshoz és rengeteg nevetéssel, mókával, kreativitással töltött órával ajándékozott meg bennünket. Így visszatekintve minden belefektetett energiánk megtérült és nem is lehetnénk büszkébbek elért eredményeinkre. Furcsa lesz, hogy a szeptember óta mindennapi életünk részévé vált Estöri nincs többé, de nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy erre a versenyre évek múlva is boldogan fogunk visszagondolni.
Enikő, Fanni és Laura
