Erasmus+: Törökországban jártak a Schilleresek
Gimnáziumunk 11 tanulója Brezovszki-Dévity Angéla és Hidas Ildikó tanárnők kíséretében egy hetet töltött el Törökországban az Erasmus+ program keretében.
Iskolánk az előző tanév óta vesz részt a programban, amelynek keretében négy ország diákjai fedezik fel közösen a kisebbségeik világát. A projekt harmadik állomása volt Törökország. Az előző kettőről itt és itt olvashat.
Az egyhetes útról Kovács Domokos Péter számol be.
Miután megérkeztünk az izmiri repülőtérre, mindenkit fogadtak a vendéglátó családok. Nagyon jó érzés volt újra látni az ismerős arcokat, hiszen a törökök már voltak nálunk és Bulgáriában is sokakkal találkoztunk tavaly.
Másnap az iskolában már a németekkel és a bolgárokkal együtt töltöttünk el egy csodás napot. Az iskola egy nagyon szép épülettel rendelkezik. Minden diák egyenruhát hord, ami számunkra meglepő volt. Hétfőnként reggel az iskola udvarán felvonják a nemzeti lobogót és eléneklik a himnuszt. Sok hasonlóság van a Schiller és a TAKEV iskola között, hiszen abban az iskolában is lehetőség van DSD vizsgát szerezni. A Kukuk helyett azonban a Für Elise szól a csengőből…:)
Délután várost néztünk és belevetettük magunkat a török bazárba. A közlekedés európai szemmel inkább a káoszra emlékeztett, de hamar meg lehetett szokni, hogy nagyon kell figyelni. A bazárban az eladók nagyon kedvesek voltak és finomakat lehetett enni
Másnap busszal elutaztunk Ephesos-ba, ami egy ókori görög polisz volt és Izmirtől délre fekszik. Útközben megálltunk egy keresztény emlékhelynél – Szűz Mária feltételezhetően utolsó lakóhelyénél -, amely egy nagy tiszteletnek örvendő zarándokhely. Felemelő érzés volt Ephesos-ban megérinteni az oszlopokat, melyek a Kr. e. 1. századból származnak. A színház méreteinek nagysága sokkolt bennünket, nem gondolná az ember a mai technika fényében, hogy már az ókorban is képesek voltak az emberek ilyen hatalmas épületeket emelni. A buszon a túravezetőnk török zenével kecsegtetett bennünket, amire a Hungária együttes Isztambul c. számával válaszoltunk. A dal refrénjének kezdete – Óóóó Isztambul – hamar elnyerte a németek, a bolgárok és a törökök tetszését.
Szerdán kora reggel indultunk, hiszen Izmir másik végébe mentünk strandolni. Szerencsére nagy volt a szél, ezért jó nagy hullámokban tudtunk fürödni. Délután közösen elmentünk egy másik bazárba, amit inkább az izmiri emberek látogatnak. Érdekesség, hogy az öböl másik oldalán volt, így komppal utaztunk. Meg kell jegyeznem, hogy helyi tömegközlekedés nagyon fejlett, akár e-jeggyel is utazhat az ember. A villamos és a metró nagyon modern. Vannak ún. minibuszok, melyekre bárhol fel lehet szállni és többnyire nyitott ajtókkal közlekednek. Hangosan kell kiáltani, ha le szeretne szállni róluk az ember.
A csütörtöki nap projektmunka jegyében telt. Prezentációval készültünk, amelyben a magyarországi németek kultúrájáról, táncáról és zenéjéről beszéltünk. A bolgárok az örmény, a németek a szorb, a törökök pedig a keresztény kisebbségeket mutatták be.
Az utolsó nap interaktívan ismerhettük meg az egyes kisebbségek kultúráját. A törökök görög és török, a bolgárok bolgár, a németek szorb, mi pedig magyar tánccal.
A legjobb az volt, amikor közösen tanítottuk egymásnak a lépéseket és egy multikulturális táncházra emlékeztető hangulat alakult ki.
Egy gyors ebéd után elérkezett a fájdalmas búcsú pillanata. Az isztambuli átszállást követően este landolt gépünk Budapest-Ferihegyen.
A program lehetőséget adott számomra, hogy testközelből megismerjem a török kultúrát és új ismerősökre, barátokra leljek.
Tavasszal a projekt utolsó állomása következik, amikor a németországi iskola lesz a vendéglátó.
A program az Európai Unió finanszírozásával valósult meg.
Az Erasmus+ az Európai Unió oktatást, képzést, ifjúságügyet és sportot támogató programja.
